|
|
A minap egy festőtől hallottam egy igen megszívlelendő fejtegetést. Nevezetesen, hogy a művészi alkotások rangi besorolása a kurátorok és a múzeum igazgatók úgymond hallgatólagos megegyezésén alapul. Véleménye szerint nincs jó, vagy rossz alkotás, nincs előrébbvaló, az ő kifejezésével élve: jó kép az, ami nem esik le a falról. Ő, mint mondta Amerikába úgy érkezett, mint itthoni sikeres festő. Ott senkinek nem kellett a művészete. Túl azon, hogy bizonyára a magyar egyfajta érthetetlen karakterrel érkezik, különösen a tengerentúlra, a fő gond mégsem ez. Míg itthon a festő ismerősei, megbecsülői és vásárlói érezték képei mögött életének a történéseit, így látták azt képein is. A múltunkat, történelmünket nem ismerők számára a megfestett kép személytelen, technikát, ecsetkezelést, miegymást jelent, nem életet és sorsot látnak benne. Így tehát személyes élettörténetük alapján, néhány képet, rövid sorstörténetekkel mutatok be az érdeklődőknek, a "számomra szép képek galériájában". --- Papszt Ede --- Nekem akkor Ő idősnek tűnt, mikor is megismertem vele 1957-ben.
Polihisztor volt, ma már pontosan látom és talán a sorsverések
sokaságának ellensúlyozására, festette ezeket a szép, harmonikus
csendéleteket. Tizennyolc évesen baleset folytán teljesen siket
lett, tanárnőt vett feleségül, fiúgyermekük a háborúba veszett.
Gépészmérnök volt, kiváló méhész -anyakeltető, angolul olvasó,
németet szájról értő-beszélő, teljes Ember volt. Ilona Kumlik--- Ilona Kumlik irodalmi munkássága Icó néni, aki Ausztráliából Ede bácsi lányaként formába önti régi
emlékeit, Vili bácsit, akit én is ismertem és most bronz szoborba
öntve látom, a lényeg pont meg van fogva. Nagy lába volt, életélvező,
duhajkodó, de átlátszó, tiszta ember! Milyen jó ekkora távolságot
és a kort - - hisz Icó Néni 1919-ben született - áthidalni ezekkel
az alkotásokkal. Sok szép emléket hagyott maga után, igen érzékeny
finom lélek volt. Hiányozni fog, kedves értékes levelei, kéthetenkénti telefonjai,
szerettük egész családom. Szép kort ért meg, értékes életet tudhat
maga mögött, kiváló szellemi képességei voltak élete végéig. Temetéséről is rendelkezett, gyászmisén lesz felravatalozva, a mise végén kérte a magyar Himnusz eléneklését is. Hamvait abban a templomkertben szórják szét ahová, szeretett férje hamvait is kerültek. Már régóta dédelgetett tervem, hogy Édesapja és az Ő emlékét megőrzendő alkotásokat honlapomra beszerkesztetem. Ezt mindenképpen, ha már Ők ketten a felhőkből is nézhetik, szeretném megvalósítani. Emlékezés Ilona Kumlikra (Papszt Ilonára), válogatás szobraiból, írásaiból, levelezéseiből --- Kondrak Károly --- Megemlékezések Kondrak Károlyról Kondrak Karcsi óriási történelmi ismereteivel lepett meg bennünket. Egész életét úgynevezett "Románia" betegségben élte végig, a száz házak festője. Sajnos a kitelepítések, az államosítások az ő kőfaragó üzemüket is elérte és a Securitate emberei által megkezelt vesékkel a magyarok pusztulásáról micsoda képeket is festett, mint a " A Hívők elmentek a templom megmaradt". No és a tépett virágai, sosem akkor festette őket - emlékszem rá - amikor azok pompájukban voltak. Tépett sors, tépett élet, tépett virágszirmok a képeken. Látszik a sorsa képein, mint egy ujjlenyomat. A kiváló szobrász Tavasz című márványszobrát is láthatják a Nagybányai Múzeumban, de több alkotása látható Bukarestben és nem utolsó sorban a Magyar Nemzeti Galériában is. --- Matyinkó Margó --- Minden erejével, lekötött közgazdászi hivatása ellenére is égész életében művészetet pártoló ember. Férje, Kondrak Károly mellett szükség volt a mindennapok megélésére is, amit az Ő önfeláldozása biztosított. Sokáig érlelődött benne a saját festészeti álma, a számára fontos értékek megjelenítése. A sok hétköznapi küzdelem után a harmónia keresés látszik képein. --- Németh György --- Azt mondják, jó alföldi festő volt. Egy emlék, hogy a két képből
egy tarisznya volt varrva és apám ezt, mint tanító elmenve a gyerek
szüleihez a tanyára, egy bőr táskára elcserélte. Jó harminc év
múlva lett berámáztatva, mivel addig nem volt rá pénzük. A szélein
jól látszik ma is az összevarrásuk nyomai. Valójában igaza lehet ennek a festőnek, ha az ember visszagondol
a vásárolt tárgyaira, nem csak is a tárgy, hanem a vásárlás élménye,
története, izgatottsága teszi teljessé az érzést, a birtoklás élményét
még egy hétköznapi tárgy vásárlása esetén is. Hát még egy "felesleges"
kiadás, kép, szobor esetén - megéri? - nem értek hozzá - több lesz
az ára? - mindegy, hiszen nem is akarom eladni. Akkor meg minek,
haszna nincs - vetődik fel az emberben. A további képek, tehát már nem ennyire közvetlen emlékűek, de számunkra sok utánajárást és új ismeretek örömét adták. Egy példa, sosem gondoltam volna, hogy Baktay Ervin, aki a Ramajana eposz lefordításában is részt vett, az Indiai Követségen tiltakozott és igen fontos közbenjárást végzett 1956 ügyében. Művészi megítélésben nincs lent, meg fent, szép ami érdek nélkül tetszik. 2009-09-16 |
|